4. Fejezet; Egy Új Ismerős

Régebben folyamatosan elvártak...én meg mások kénye-kedve szerint váltogattam az ,,arcaimat" megfelelve az örökös kívánalmaknak. Amikor a tükörbe nézek, csak egy élettelen testet látok, egy bábot, akit mások zsinóron rángattak, az pedig tehetetlenül rángatózott. Már-már teljesen elfelejtettem, hogy voltam ,,Ő" nélkülük is valaki, akit lassan teljes sötétségbe von az idő homálya, és már csak néhány apró nyúlvány maradt meg a régi énjéből. Szinte semmi emlékfoszlányom nincs arról a napról, amikor abszolúte befolyásolhatóvá és kiszolgáltatottá váltam... mint egy öntudatlan kisállat, aki örökösen a gazdáitól függ, de mégis rohanva pitizik hazaérkeztükkor... De itt...a pokolban senki sem ismerte azt a Diná-t, itt végre volt lehetőségem újrakezdeni!
Elmélkedésem közben a leheletem üveges párafelhőként szállt fel a levegőben, betöltve kicsiny szobám ürességét. Rosier lakásából egyenes ide jöttem, azt remélvén itt majd gondolkodhatok egy picit a történteken, ám magányból hangos dörömbölés zökkentett ki. Valaki minduntalan, és meglehetősen nagy erővel ütötte a bejáratot, én pedig sietősen mentem fogadni a váratlan vendéget. Igazán meglepődtem mikor az ajtó előtt egy ismeretlen, finoman szólva sem csinos nő álldogált, kinek fejét macskára emlékeztető fülek díszítették.

- Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, de Lilith barátnője vagyok, Sita! Sokat mesélt rólad és gondoltam eljöhetnél velünk vacsorázni, ha már ő büntetésen van...

Vacsora...ehhez volt a legkevésbé kedvem, no meg étvágyam sem igen volt, de mielőtt még első nap udvariatlannak könyveltek volna el, gyorsan bólintottam, egy széles mosoly kíséretében, és elindultam az idegen lány mögött. Ezelőtt még sosem volt ,,szerencsém" látogatást tenni a pokolba, ezért eléggé meglepő volt számomra, hogy hosszú folyosókból, emeletekből és szobákból áll, mikor én inkább egy forró lávatengerekkel övezett szigetet képzeltem el, ahol a rég halott, többnyire rossz életű lelkek tengetik unalmas mindennapjaikat.

- Úgy halottam a mi királyunk szemet vetett rád! - fordult hátra Sita, arcán egy gúnyos, kissé élvezet teli mosollyal, mint aki örömét leli abban, hogy másokat kínos helyzetbe hoz, kaján megjegyzéseivel.

Arcomat enyhe pír tarkította a szavai hallatán, és tekintetemet is igyekeztem minél inkább lesütni, nehogy szégyenteljes pillantásom az övével találkozzon...

- Nem tudtam... De ez engem nem izgat különösképpen, elvégre nekem semmi érzelmem sincs vele kapcsolatban! Miért is lenne!? Hisz még csak most találkoztam vele - válaszoltam teljesen hűvös, és érzelemmentes hangon, azt remélve hogy ezután nem firtatja tovább ezt a kérdést, kombinálni pedig végképp nem fog!

- Boccs... nekem máshogy tűnt, vagyis legalább abban reménykedtem, hogy nem vagy olyan ostoba, hogy visszautasítsd egy király közeledését!

- Majd ha úgy adódik... - kacsintottam egyet, leplezve valódi véleményemet a dologról.


Ne haragudjatok, de időhiány miatt ma csak ennyit tudtam felrakni, de holnap jön a második része a 4. Fejezetnek! Addig is itt ez a kis ízelítő, és tartsatok ki a jövő délutánig! Remélem nektek is fontosabb a minőség, mint a mennyiség! ;)