A liftbe beszállva Diamond ismertette tervét amely elég bonyolultnak bizonyult. Így szólt: beépül a démonok közé, kiérdemli a bizalmukat, információkat szerez tőlük és a végén, visszalopja a nyakláncot. A terv egyetlen szépséghibája a beilleszkedés volt. Ennél angyalibb nem is lehetett volna.
A csőlift ajtaja kinyílt, én pedig rémülettel és izgalommal telve figyeltem. Ahogy kiléptem senkit nem láttam. Odaintettem az angyallánynak, de úgy látszott nem az én engedélyemre várt. Bármikor megjelenhetett valaki, így ugrálva integettem neki. Ő nem mozdult, csak előkapott valami italt és azonnal fenékig itta. Hirtelen nem az a lány lépett ki a liftből akit én ebben a pár órában megismertem. Fekete haja a vállára hullott, türkiz szeme világos feketére váltott. Alakja ugyanúgy kecses és nőies maradt, viszont a szárnya már teljesen feketére váltott. Inkább hasonlított démonra, mint angyalra.
- Ez hatásos - mondtam elképedve.
Diamond csak mosolygott, ami rémisztő külseje ellenére is elég megnyugtató volt. Lépteket hallottunk magunk mögött.
- Lám, lám. Ki van itt? Csak nem a Föld felszínén járt valaki? - hallottam Lilith gúnyos hangját.
- Nem! - feleltem talán kicsit túl gyorsan. - Csak erre jártam. Hé! Találkoztál már... Dragonnal - mondtam Diamondra mutatva, aki egy kicsit meglepődött. Úgy gondoltam nem elég démonos a neve.
- Nem. Szia, Dragon - mondta gúnnyal a hangjában, majd végigmérte. Az angyallány külseje őt is meglepte - Tetszik a ruhád - közölte nemes egyszerűséggel.
- Hát, na jó mi mennék - szólalt meg Diamond.
Elindultunk a szobánk felé. Lilith elég gyanakvóan nézett ránk. Megvártuk amíg el nem tűnt a folyosó végében, addig csönd honolt. Aztán segítőtársam megszólalt.
- Dragon? - hangja meglepett volt.
- Bocsi. A neved nem sugallt elég... erőszakot. Ezek démonok!
- Oké - felelte halál nyugodtan.
A szobánk felé haladva, gondolataim a terv körül forogtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése